"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. január 30., péntek

Hó, hó, hó a Samerbergben

Szakadó hóesésben indultunk neki a Samerberg hegyének, a Hochries-nek. Talán a környékünk egyik legmozgalmasabb hegye felvonóval. Mi is gyakran jövünk ide, többször is írtam már róla. (Pl itt, vagy itt amikor megmásztuk, meg itt is a kíváncsi tehénnel)


A fasor mögött áll a több mint 1500 m magas Hochries "elbújva"

Az első pihenő párnázott padon :-)



Kirándulók, szánkózók, síelők jöttek-mentek a középső felvonóhoz vezető úton. A felvonó ugyan nem működött, de ez senkit sem csüggesztett, hisz a hó, a hó volt a lényeg!



Milyen klassz a hóbabe temetve... :-)


Meglehetősen csúszós és alattomos volt a meredek, néha az erdőn át vezető út. A megfagyott kisíkosított rétegre friss hó esett, aki nem vigyázott nagyokat esett. Mi sem voltunk kivétel. :-) Igyekeztünk azon a részen menni, ahol a szánkók nem fényesítették, ahol a porhóban lehetett bandukolni.



A táj mesés volt, remélem a képek is ezt adják vissza. Beugrott Baribori egy kommentje, mint a német mesékben, olyan az erdő, a táj... 
Addig meneteltünk, amíg a sötét szürke felhők nem tornyosultak a késő délutánra.




Még nőhetek... :-)



A mountainbike-osoknak kiképzett ugratókat is szép formásra lepte be a hó.








A felhők mögött az 1500 m-es Hochries




A felvonó középállomása is igen behavazott, alig egy-két nyom. Kedvenc fogadónk a Kräuterhexe (gyógynövényes boszorka) mégis nyitva volt, ahol a környék legfinomabb gyógynövényteáját készítik. A név kötelez, gyógynövényes boszi mindig kitesz magáért. A forró tea után tovább indultunk arrafelé, ahol kevesebb a szánkózó.
 

Drótkötél a semmibe...





Csizmákat fel, irány tovább...




A hólepte fenyőcsemeték, mint sok kis manó takaróztak hópalástjaikkal.








Hólepte pad - kik ülnek rajta?









Újabb hófelhők gyülekeztek

2015. január 26., hétfő

Téli gasztro mákos guba tortával és...

Az utóbbi hetekben a gasztro világa került előtérbe az igazi kirándulások helyett. Az ízek és formák világa sem lebecsülendő bár ezt talán nem is kell sokat bizonygatni. Mi magyarok így is arról vagyunk híresek, hogy “szeretjük a hasunkat”, meg jókat tudunk enni. :-)

Aki a mákos gubát szereti - igen, az egyrészt rossz ember nem lehet - másrészt a mákos guba tortát is szeretni fogja. Én most készítettem először, de semmiképp sem utoljára. Ha azt mondom, hogy isteni finom volt, akkor nem mondtam el még a felét sem!
Amikor elkészült küldtem egy fotót a családnak róla haza. Pár nap múlva jött a válaszfotó, ők is megcsinálták és a siker teljes volt. :-)

Mákos guba torta


A recept:
10 db szikkadt kifli (nálam 1 és ½ bagett)
5 tojás
10 kg darátl mák
15 dkg porcukor
1 l tej (nálam kókusztej)
1 citrom reszelt héja (nagyon fontos!)
lekvár (nálam vörösáfonya dzsem 40 dkg)

A kiflit felkarikázzuk (én kockáztam, apróbbra vágtam), a felmelegített tejben keverjük el a tojások sárgáját és öntsük rá a kiflire, jól keverjük el. Reszeljük rá a citromhéjat, szórjuk rá a porcukros mákot. A dzsem ⅓-át is beledolgoztam. Ismét jól keverjük át. A tortaformát (30 cm-es) alaposan kenjük ki vajjal (én sütőpapírt használtam) és terítsük el benne a mákos gubát. kicsit nyomkodjuk le a fakanállal. A megmaradt áfonya dzsemmel fedjük be a guba tetejét.
Előmelegített sütőben kb. 15 percig süssük. Ez idő alatt verjük fel a tojások fehérjét némi sóval, pici cukorral (lehet bele lekvárt is tenni). 15 perc sütés után rendezzük a tojásfehérjét a gubánkra és süssük szépre pirulásig (pár perc).
Szerintem frissen, langymelegen a legfinomabb. Lehet fokozni vaníliasodóval is, nekünk anélkül is tökéletes volt.





Másik finomság eredeti receptje az áfonyás tarte, amit előírás szerint ki is próbáltam, majd hihetetlen vágyat éreztem átvariálni más ízekre. Lett belőle almás-gyömbéres tarte. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy finom, zamatos süti lett belőle. Nagy süteménykritikus (a szó jó értelmében!) kolléganőm azonnal kérte a receptet, csak annyit tudott mondani, miközben kóstolta, hogy hmmmm...áááá...hmmm...

A receptem egy 30 cm átmérőjű tortaformához:

Tészta:
20 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg darált dió (én a liszt és a dió arányát megfordítottam)
½ teáskanál mézeskalácsfűszer keveréke (fahéj, csillagánizs, gyömbér, édeskömény, koriander, ánizs, szegfűszeg, szegfűbors, szerecsendió)
½  citrom reszelt héja

Töltelék:
4-5 apróra kockázott alma (30-40 dkg)
reszelt gyömbér (2-3 cm darab)
2 evőkanál étkezési keményítő
25 dkg narancslekvár ( vagy ami az almához illik)
½  citrom reszelt héja

A tésztának valókat a puha vajjal gyúrjuk össze majd kb. 2 órára tegyük hűtőbe pihentetni. Ezalatt készítsük el a tölteléknek valót. Kockázzuk fel a meghámozott almákat, locsoljuk meg citromlével, ízesítsük vaniliás cukorral, reszelt citromhéjjal és gyömbérrel, (a mézeskalácsfűszer keverékéből ide is kevertem). Ami levet ereszt (ha nem elég pici narancslével, likőrrel) keverjük el az étkezési keményítőt. Ezt is és a lekvárt is keverjük hozzá az almakockákhoz.
A tésztánkat osszuk el kb. ⅓-ad ⅔-ad részre. A nagyobbat nyújtsuk ki és óvatosan helyezzük el a kivajazott formánkba, úgy hogy az oldalán feljöjjön. Töltsük meg az almás töltelékkel. Az ⅓-nyi tésztából készítsünk rácsokat és fedjük be a tarte-ot. Előmelegített sütőben 180 fokon süssük meg (kb. 50 perc). Kihűlve szépen szeletelhető.

Áfonyás verzió

Almás-gyömbéres verzió