"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. június 14., szombat

Malcesine (2.)

Mivel szállásunk Malcesine-ben volt, ott is töltöttük a legtöbb időt. Hajnalonta itt is rigók ébresztettek, mint otthon, de a háttérben a hullámok csapódása, a sirályok sírása és a bódító jázmin illat tette mediterránivá a hangulatot. Ha pár héttel korábban jöttünk volna, akkor a nyíló olajfák is ezt idézték volna elő. :-) Épp elnyíltak.



Volt hogy gyalogosan, volt hogy bicóval jártuk be a városka utcáit. Már 15,- Euróért (2013) lehet jó kis bicókat bérelni egész napra és lehet kerekezni a part mentén. Az utakon keresztbe-kasul, ahogy sok bicós és motoros teszi, az autósok nem oly nagy örömére…
Kellemes 23-26 fok meleg volt, pont az, ami kirándulásra, városnézésre nekünk megfelelő.
 








Egy halas/horgász múzeum
Kapitális kecsege

Halakért persze nem kell a múzeumba menni. Van itt bőven a tóban is, kimerészkednek egész a partra a sekély vízbe. Esténként figyeltünk pár horgászt, alig győzték a három horogról leszedni a sok kapást.


Persze én nem is annyira a halakra koncentráltam - azt meghagytam a páromnak - engem nem más, mint a sok szép kavics ejtett rabul. Gondolhatjátok, hogy anélkül nem jöttem haza.:-) 
Órákig tudtunk ülni a parton és hallgatni a hullámok verődését, a kavicsok surlódásait (zene füleimnek), amik aztán gyönyörű simára csiszolódtak. A hangulatot meg is örökítettem egy röpke video erejéig, hallgassátok csak...

A legszebb kavicsok...

A hegyekből alázúduló - a tó ezen oldalán a Monte Baldo hegységből - kristálytiszta patakok víze tölti fel a tavat hűs, friss vízzel.

Monte Baldo havas csúcsa

Szépséges víztároló

 
A tiszta, oxigéndús víznek köszönhetően nem csak a halak érzik itt jól magukat, hanem a különböző vizimadarak is. Sajnos mindig akad turista, aki előszeretettel eteti a madarakat mindenféle emberi táplálékkal és bele sem gondol, hogy mennyi kárt okoz e tettével.



Búvár vöcsök
Hattyúbébik

Sirályok
Már az első nap megpillantottunk a tavon egy magányos hattyút, egyedül úszkálni. Másnap egy hattyúmamát kilenc kicsinyével. Mondtam is a páromnak, úgy tűnik mintha a hattyúcsalád szétszakadt volna egymástól. Örültem, amikor még aznap este együtt láttam őket békésen vacsorázni a part mentén.

A magányos hattyú
Együtt a család
 
Egy délutáni sziesztánkkor érdekes megfigyelésnek lehettünk tanúi. Szárcsa fiú buzgó alámerülésekkel gyűjtögette a tó fenekéről a zöld növényeket majd odaúszott egy motoros gumicsónakhoz felugrált a kis létrán és átadta párjának a fészeknek szánt gyüjteményt a csónakba. Nagyon dolgoztak, hosszasan figyeltük a fészekrakás menetét. :-) Örülhet a csónak tulajdonosa, hamarosan lesz egy fészekalj szárcsája! :-D

Irány a csónak
Fel a létrán
Anyának leadni az árut
Egy fotó erejéig visszapillantás
Újabb kör
Következő állati megfigyelésem a gyíkoknál történt, benn a városban. Aznap nagyon meleg volt, a hőmérő szála karcolta a 30 fokot. Ilyen eseményben még nem volt részem, a perzselő napról is megfeledkeztem. Valószínű, hogy a gyíkok szerelmi jelenetének lehettem részese... A nőstény gyíkocska mellső lábával izgatottan integetett a hímnek, ő pedig válaszul a nőstény farkatövét harapdálta. Hol eltűntek a rések között, hol kijöttek a járdára, az sem zavarta őket, ha egész közel mentem.
 



A hím
A nőstény
Az olaszoknál a verebek is paradicsomszószt esznek :-)
A part mentén utunkat folytatva mentünk a belvárosba, a vár környékére. Több ház és villa zárva volt, esetleg üresen, elhagyatottan állt. Valamikori fénykorából a dús növényzet mögül azért még felsejlik egy s más...

Egy bronz szobor a parton



A sirályok vették birtokba 





Ami a belvárosban nekem nagyon teszett a kavicsokkal kirakott utcák, sikátorok. Ez egyébként gyakori a tó környéki városkákban, falvakban. Nehezebb ugyan közlekedni rajta (magassarkút viselő hölgyek hátrányban, jó, hogy nem vagyok érintett) főleg, mert Malcesine a hegyoldalba épült, lejtős-emelkedős, de a hangulata varázslatos.
Felkerestük azokat a helyeket, ahol két éve jártunk, szinte semmi sem változott.
 
Malcesine szimbóluma a vár










Siora Veronica - mint két éve







A vár, a város és a mögötte meghúzódó Monte Baldo hegyek (2.218 m) látképei a tó felől, egy hajókirándulás alakalmával. Erről majd később lesz szó.




Scaligeri vár