"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2012. november 19., hétfő

Novemberi körút

Kufstein után letértünk az autópályáról és a Weissache (Fehér-Ache) folyót követve első állomásunk a Weissach szoros és a felette feszülő Hohe Brücke (Magas-híd) volt.

Hohe Brücke
A szűk szoros összekötésére épült hídnak több mint 100 évvel ezelőtt még nyoma sem volt. Az 1910-ben megkezdett akkori hídépítés nehézségeire ma szinte senki sem gondol, amikor átsuhan felette. Később, 1972-ben épült az eredeti híd mellé egy korszerűbb, de korántsem érdekes második híd - a ma is használatos -, mellyel a régi híd funkcióját vesztve mára már egy műemlékvédelem alatt álló turistalátványosság. Érdemes megállni, csak a régi híd “mutatja meg” a mély szoros és a folyó szépségeit! A parkolóban megpihenhetünk, kicsomagolhatjuk a hátizsákunk tartalmát, két információs tábla mesél az építés történetéről.



Hó, az árnyékos hegyoldalakon


Híd 1910-ből

Az előtérben a régi híd, a háttérben az új



Az új híd 1972-ből



Utunkat tovább Sankt Johann irányába vettük -ahol a gombócfesztiválkor is jártunk-, még mindig a Weissache mentén, a Wilder Kaiser-t követve.
Egy szeptemberi bejegyzésemben már jártunk a közelben. Going, a síparadicsom készül az idei téli szezonra. Egy különleges, hatalmas területen fekvő 5 *-os wellness Bio hotelnél volt állomásunk második pontja. A Stanglwirt mindennel rendelkezik, amiről csak álmodni lehet kikapcsolódás illetve szabadidő eltöltésével kapcsolatban.


Hotel, háttérben a Wilder Kaiser



A szobák a hegyekre néznek

Wilder Kaiser déli oldala

A bejáratnál vörös szőnyeg invitál, saját kis tavacskájukon kacsák és hattyúk, külön étterem, golfpálya, lovarda Lipicai-telivérekkel és sok más lehetőség, amit még nem láttunk. A szobák természetesen a Wilder Kaiserre néznek...! 
(Érdemes a weboldalukra kattintani, a képek beszélnek!) A stílusos és tiszta épületek aprólékos munkáról és odafigyelésről árulkodnak, minden a bio jegyében...


Bejárat

Festett ablakok





Lovaglócsarnok


Tiszta istállók

Egy lipicai...

Golfiskola

A gesztenyefát nem vágták ki, hanem beépítették

Alapkő 1755-ből

Kedves invitálás a vendégeknek


Sankt Johannt elérve követtük a Großache nevű folyót, - mely Kitzbühelnél ered - és egy híd mellett tettük le az autónkat, hogy gyalogosan vehessük szemügyre a folyót és környékét.






 
A november virágai:




A nap ugyan magasan járt, mégis az árnyékban fehérbe burkolt mindent a zúzmara, a tél a küszöbön, már csak arra vár, hogy benyithasson...



 
 

2012. november 18., vasárnap

Wasserburg, az Inn egy gyöngyszeme...

Rosenheimtől mintegy 30 km-re északra húzódik a városka, egy Inn menti gyöngyszem, a folyó hajtűkanyarában megbújó félszigeten elterülő gótika formálta épületekkel, kapukkal és a várral - formákkal és színekkel...

Wasserburg am Inn

Az első írásos említések az 1085-ös évekre nyúlnak vissza. A folyón való sókereskedésnek köszönhetően, az itt élők fejlődő jóléte okán a 13. század elejére a település városi jogokat szerzett. Ez időben került Wasserburg a Wittelsbachok tulajdonába.
Egy magaslati pontról nagyon jól lelátni a városra, annak épületeire és a kanyargós Innre.

Vörös-híd a félszigetre




A közel 13.000 lakosú várost igazán egy gyalogos sétával lehet megismerni. Az árkádok alatti üzleteket, kávézókat, fogadókat, a színes “egymásbanőtt” házakat, a félszigetre átfeszülő jellegzetes Vörös-hidat, az Inn hidat, a várat és a város több kapuját mind-mind látni kell, hogy érezhessük az itt élő lüktetést. Mindemellett több múzeum, kiállítás és galéria is várja az érdeklődőket.

Inn híd már 1338 óta

A híd őre




Jégtörők a híd védelmére



A híd tornyos fogadó kapuja működő órával és a város címerével. Egy tábla jelzi e kapu írásos említését 1374-ből, és a tornyon lévő őröket ábrázoló falfestmény 1568-as eredetét.
 

Híd-kapu 1374 óta




A város címere


A kapu túloldalán az ablakok is stílusos festéssel vannak díszítve. Abraham Megerle templomi zenész és komponista szülőháza és egy szökőkút 1341-ből.


Inn kapu

Abraham Megerle

Falikút 1341-ből

Árkádok



A város legrégebbi gótikus barokk temploma a főtéren a városháza szomszédságában áll. A 65 m-es őrtoronyból bővített kegytemplom különleges falfestménnyel csábítja a turistákat.

Gótikus templom az egykori őrtoronyból



Városháza


Szökőkút a városháza előtt


Rokokó homlokzat az 1738-as évekből

Homlokzati festészet a reneszánsz idejéből

A szó szerint is sokszínű város...






Vörös torony még a középkorból


Egy 1322-es győztes csata tiszteletére

Egykori hercegi kastély



A hercegi kastély gabonatárolója

Szent Jakab templom


Sétánk közben ezen az őszi hétvégén jól esett egy kávézóban a meleg napsütésben megpihenni, a várost magunkba szívni, elmélkedni, emlékezni...
Tulajdonképpen nem “csak” kávézó, ahová kiültünk, a Wasserburger Backstube egy pékség-cukrászat-étterem egyben. Nagy a torta- és süteményválaszték, vasárnapokon brunch-ra várják az éhezőket (minden nap nyitva vannak!) ebédelni is lehet a hétköznapi - de nem épp mindennapi - péksütemények vásárlása mellett.



Év vége felé járunk, rövidülnek a nappalok, hamarabb sötétedik. Hazafelé ajándékul még egy színes naplementét is kaptunk...